Magyarországon szerintem a nők nagy része, aki ismeri a Quimbyt odavan Kiss Tibiért vagy Líviuszért. Hát én imádom a zenekart, na jó kissé fanatikus tudok lenni velük kapcsolatban. Idén még csak egy ülős koncerten voltam és tegnap este jött az én estém a Szinen a Kvimbivel:) Egyértelmű volt, hogy ezt a napot választom. A fiúk jól nyomták, de hogy mi közük a mentához? Hmmmm...Amikor nem az egyetlen Kiss Tibort csodálom véletlen akkor néha rápillantok a zenekar többi tagjára is és Mikuli Feri gitárjának egy része mentaszínű, legalábbis onnan ahol mi álltunk annak tűnt.

A Quimbyt egyébként a barátaim a 30. szülinapomra leszerződtették és Szegeden a Dóm téren csak nekem játszottak. Ez a legnagyobb élményem velük kapcsolatban. Na jó volt ott még egy-két ember, aki arrafelő lődörgött, meg mintha valami Borfeszt is lett volna  a Csészényi téren, de ezek mind mellékes dolgok voltak. És hát a fiúk bemondták, hogy Boldog szülinapot kívánnak nekem. Ennyi.

Egyébként nem vagyok olyan típusú fanatikus rajongó, akinek millió egy közös képe van Kisstibivel és ezer aláírása - de van egy pár - és nem álmodozom arról, hogy majd a felesége leszek, sőt a szobám falán sem volt kint soha kép róla, na de azért, amikor beletúr a hajába és kiereszti a hangját, legyen az Quimby, Budapest Bár vagy Braindogs koncert...hát az nem semmi...a szülinapi Arénás koncerten meg letépte magáról az inget háááát

Képek? Hamarosan....

Hogy minek köszönhetően indult ez a blog?

Ez a blog nem jöhetett volna létre, ha nincs Rongy Kocsma Szegeden -igen ez itt a reklám helye - ha ők nem szerveznek havonta Bödön piacot - igen ez is nagybötűs reklám - ha nem találkozom két éve a Fishingen Bélával, ha nem hozzuk össze ezt a csodaszép és okos és ügyes....gyereket, aki még majdnem egyévesen is eléggé igényli a cicit. De szerencsés csillagzat alatt születtetek ti, akik olvassátok ezt, mert minden így jött össze. :)

Azon a július 13-i Bödönön meleg volt, forróság. Szokásunkhoz híven gyalog mentünk ott barátokkal, barátnőkkel randiztunk, a gyerkőcök kukit - puffasztott kukoricapehely :) - eszegettek, mi kávét, söröcskét iszogattunk, beszélgettünk, majd úgy két óra ücsörgélés után elindultunk gyalog hazafelé. Hoppá hoppá nem szopizott ez a gyermek a Rongyban, ahol pedig simán lett volna rá lehetőség - persze én bárhol megszoptatom, semmi frusztráció nincs bennem - és nyűgösködik. Hazafelé be kell menjünk valamilyen helyre. És pont szembejött egy kocsma. Nem akármilyen kocsma, tudjátok abból is van jó párféle. Ez olyan kisvárosias, ahol mindenki ismer mindenkit, és vasárnap délben is ott ücsörögnek a törzsvendégek. A hely pont jónak bizonyult, sok volt a növény, elszeparált kis asztalok voltak, bementünk. A cicizés megtörtént, ha már ott voltunk söröcskét is vettünk, meg jófajta szódát és mi is lehűtöttük magunkat. Ahogy ott hűsöltünk észrevettük a baromi dizájnos fehér lepedőt, amire valószínűleg a VB meccseit vetítették ki, a kábel a szomszéd kertből kandikált át, de nem is ez volt a lényeg. A kis kerti pavilon, ahol ültünk ki volt díszítve. Nem felcicomázva csak olyan pont jól. Többek között ott volt egy menta színű hordódarab. Pont ezt a színt kerestem..... beleestem....

A képet holnap felrakom, mert az őrülten jól rendszerezett képeink között épp nem találom ;)

Folyt. köv.

Sziasztok!

Ebben az első bejegyzésben röviden arról szeretnék írni miről lesz szó a blogomban. Nem ez az első blogom, de ennek a megírására, elkezdésére nagyon készültem.

Fura, hogy augusztus utolsó szerdáján a kanapén ülök és a billentyűzetet verem, ahelyett, hogy az évek óta ilyenkor megszokott - Tisza part, koncertek, szerelemillat, fesztivál azaz SZIN - programon vennék részt. Változnak a dolgok, tavaly októberben anyuka lettem. Most a kisfiam megnyugtató szuszogása jobban érdekel, mint az ablakon át beszűrődő koncertek moraja. De a karszalag már a csuklómon és ma délután a 11 hónapos kis "csöppség" is kapott egy kis ízelítőt a nyárzáró fesztiválból. Tetszett neki:)

Persze nem akarok elkanyarodni. Bár most éppen SZINtelen vagyok, de ez a blog SZÍNES lesz. Nem a menta növényről, nem mentás ételekről, italokról, nem lakberendezésről fog szólni, hanem úgy ánblokk a menta színről. És hogy mit lehet erről írni? Amióta a gondolat szöget ütött a fejembe - azaz a menta megfertőzte az agyamat :) -, azóta folyamatosan jönnek szembe a témák. Persze a blogba bőven belefér, hogy néha majd kipróbálok valami receptet, esetleg írok arról, hogy hogyan sikerült a mentatermesztési kísérletem - nekem, aki finoman szólva nem vagyok nagy növénygondozó vagy hogy éppen milyen mentaszínű kiegészítőt vettünk a lakásba. De semmiről sem tudományosan, szakértősen csak úgy lazán, csajosan vagy már kissé anyukásan :)

A következő bejegyzésben például elmesélem honnan jött az ötlet.

Hamarosan folyt. köv.