Kedd este itt volt egy nagyon kedves barátunk és a beszélgetés végén vagyis, amikor már vette a kabátját, akkor megkérdezte, hogy én jó jelzőt nem tudok magamra mondani csak olyanokat, hogy szétszórt, mindent utolsó pillanatra hagyó stb. akkor elgondolkoztam, hogy írok egy jójelzős bejegyzést magamról. De tudtátok, hogy blogbejegyzést írni nem lehet ha az ember mellett ott van egy felbontott csomag keksz? Hogy nem ettem volna eleget a szállodában? Ráállva a mérlegre egy kilóval mutat többet, mint amikor elmentünk. De holnaptól visszatérünk a kőkemény magyar valóságba :) Spártai reggelik, ebédek - ami anyának azaz nekem általában kimarad  - és vacsorák sok sétával, bringázással megfűszerezve.

Nyáron, amikor szintén Gyulán töltöttünk el három napot és csak kívülről néztem ezt a helyet ahol most megszálltunk, azt hittem, hogy ez egy sznob hely. De kellemesen csalódtam. Többnyire egy-két-három gyerekes családok, mindennapi hisztik az étkezéseknél, hol az egyik gyerek dobta le a kanalat hol a másik. A játszóházból és a medencéből nem akarok kijönni hisztik vagy csak úgy hisztik, hogy figyeljetek már rám.

Kicsit több, mint egy éve mi is a szülők táborába tartozunk, így megértő összenézésekkel, összekacsintásokkal találkoztunk.

Persze voltak olyanok is, akiknek a csupajó ellenére is volt kifogása, a mai utolsó reggelis kedvenc beszólásom "Felháborító, hogy milyen kemény ez a péksütemény." Én ma is friss, meleg tökmagvas zsemlét ettem, szerintem semmi baj nem volt a péksütik állagával, bár biztosan nekem nincsenek nagy igényeim, hogy elég az, ha friss a zsemle, nem kell, hogy előttem vegyék ki a kemencéből.

Az utazás alatt rájöttünk, hogy a fiunknak kleptomán hajlamai vannak. Ragadnak a kezéhez a dolgok. Már első este vittük fel a kanalat az étteremből, majd minden étkezésnél visszavittünk valamit és elhoztunk egy másikat. A medencéből is ragadt egy-egy játék a kezéhez, ugyanis ha ott akartad hagyatni vele éktelen üvöltésbe kezdett. Természetesen gondolom sok szülő helytelennek tartja ezt a viselkedésünket és kiszedné a kezéből az ordítás ellenére is. Hát mi ilyenek vagyunk. Persze ma Békéscsabáról nem hoztuk el az észrevétlenül elcsent majd magához vett kávés kanalat, ordított, majd felszálltunk a vonatra és Szegedig aludt! 

Ez is jó dolog volt!

Ami a legjobb, hogy Bazsi élvezi a kirándulást. Első nap napközben fél órát aludt a szokásos másfél-két óra helyett, amit gondoltunk úgy kompenzál, hogy este pikkpakk kidől. Murphy vagy nem murphy, de érezhette a fílinget, és este 10-kor sikerült elaltatnunk az amúgy 8-kor fekvő gyereket. Ezt a produkcióját az utolsó este is megismételte, csak hogy keretes legyen a történet és egy órás napközbeni alvással este fél tízig pörgött.

Mondanom sem kell, hogy a szülői esti tervek füstbe mentek :)