Nagyon ritkán veszek sorsjegyet mostanában. Vannak elméleteim bizonyos helyekről, ahol soha nem nyerek, míg más helyeken érdemes kiadni 200, maximum 300 Ft-ot, mert ott tuti a nyerés. Két nappal ezelőtt pénzt kellett felváltanunk és hirtelen felindulásból mentünk be Bazsival ebbe az alapvetően újságokat árusító boltba. Egy kétéves persze itt is megtalálja a Kinder tojást és minden egyebet, az eladó néni közölte is kedvesen, hogy ha valamit elszakít azt ki kell fizessem így jobbnak láttam minél hamarabb kihúzni a boltból. Vettünk egy Nők Lapját és megkérdeztem, hogy létezik-e még állatos sorsjegy. 200 Ft-ért kaptunk is egy teknősbékát, Bazsi borzasztó boldog volt, majd elhagytuk az objektumot. Én toltam a bringát a közeli szökőkúthoz, ezt a helyet szemeltem ki a sorsjegy lekaparásához. Egyszer csak ordítás, persze sosem néz a lába elé csak futi futi és a sorsjegyet szorongatva felbotlott.

Szerencsére a szökőkút varázs és a teknősbéka sorsjegy élménye hipphopp elterelte a figyelmet a sírásról. És nyertünk!!! A nyeremény 300 Ft. Na én ilyenkor mindig elkérem a pénzt és örülök. Most viszont Bazsi annyira örült a sorsjegynek, hogy vittük magunkkal, vagyis ő szorongatta a bicikliülésen, amíg el nem értünk a könyvtárig. Lepakoltuk a táskákat, kabátokat, a sorsjegy, pedig a ruhatár előterében álló fotel karfája és ülőrésze közötti résbe lett bedugva. Figyelemmel is kísértem a precíz, szakavatott elrejtést, de ahogy elindultunk felfelé kiment a fejemből.

Már jó ideje válogattuk a gyerekkönyveket, játszottunk a rengeteg játékkal, az összes plüsst - a lila macitól kezdve a zöld elefánton át a kék mókusig - a barátommá fogadtam, amikor eszembe jutott a nyeremény. Ó jaj, ha valaki megtalálja és elviszi.... De a gyereket hiába kérleltem, hogy induljunk, ő még maradni akart. Mire meggyőztem az indulásról, addigra a könyvtáros néni véget nem érő telefonbeszélgetésbe kezdett...a tenyerem izzadt, arra az 1 és egy ötöd kindertojásra gondoltam, amit meg tudnék neki venni ebből az összegből (ma láttam olyan helyet, ahol egyet sem).... Miután nagy nehezen leértünk felsóhajtottam, ott volt!!!

Továbbindultunk biciklivel. Elhaladtunk a Dóm mellett, át az Aradi vértanúk terén, majd a Hősök kapuján, amikor is hátranézve megkérdeztem, hogy megvan-e még a teknős (viccből). Ó jaj, mondja erre Bazsi. Leszálltam és elég mérgesen kérdeztem meg, hogy hol szórta el. Azt mondta, hogy a Dómnál - de mivel imádja a Dóm teret és környékét nem voltam biztos a válasz helyességében - visszafordultunk az útvonalon (IGEN 300 FT miatt!). És láss csodát néhány méterrel a kiindulásunk után már eldobta és senki nem vette fel!

Nem részletezem,de egy idő után visszatértünk a dóm térre, leparkoltunk a bringával, meghallgattuk és megnéztük az órajátékot. Vagyis inkább csak én néztem, a kisfiam ezalatt az idő alatt ügyesen beapplikálta a sorsjegyet a biciklim első lámpája és a kosár közé. Induláskor esett ki....

Ezután már nem adtam vissza neki. Vagyis, de, mert ma valamivel el kellett tereljem a figyelmét és ezt kapta meg, hogy dugja a zsebébe.

A nyertes sorsjegy még mindig nálunk, az óriási nyeremény még mindig  a Szerencsejáték Zrt-nél, de még őrizgetjük kicsit.