Nagyon sok idő eltelt ismét az utolsó bejegyzésem óta, pedig mindig akartam írni, de aztán elmaradt.

Ma a pillanatnyi döntések napja volt. Alvás után, ami a részemről tervezett 2-3 óra helyett 1 órásra sikerült a már másfél éves is elmúlt kisfiamnak, bringázni indultunk. Két cél közül választhattunk, az egyik be a városközpontba, a másik kivitt a városból Béketelepre, itt még sosem jártam, de muszáj volt elintézni valamit.

Okostelefon híján itthon gyorsan megnéztem a térképet, bevésődött és bíztam a női megérzéseimben, amik ilyen útiránykereséskor általában jók, így könnyen odataláltunk, elintéztük és már tekertünk is vissza a városba.

Amit visszafelé kerestünk az egy játszótér volt. Olyan játszótér kellett, ahol van homokozó. A múlt hét előtt még erre a kérdésre azt mondtam volna, hogy ugyan már milyen játszótér az, ahol nincs, viszont a kis tavaszi kiruccanásunk óta szkeptikusabb vagyok, de erről majd egy másik bejegyzésben. Tekertem befelé a városba, nézelődtem és majdnem elhajtottam egy játszótér mellett mire észrevettem a fák mögött. Óriási és messziről látszik, hogy homokozó is van, alig van gyerkőc. Igen, mert a legtöbben ugye alszanak még vagy oviban, bölcsiben vannak.

A játszótéren először Lili az ötéves kislány ismerkedett meg velünk, aki az apukájával volt. Mivel ők nem ide készültek homokozójáték híján velünk játszott és a szuper járgányainkkal (betonkeverő, markoló, dömper). Majd ha Lili csúszdázott Bazsi is, ha Lili homokban fürdött Bazsi is, ha homokangyalkát csinált Bazsi is, ha felállt egy forgóra, akkor Bazsi is. Ez a szerelem....És bár Bazsi a szavak elejét mondja főleg, de a Lili pont olyan név, amit ki tud mondani, így ha nem látta a szőke kislányt mondogatta is rögtön: Lili, Lili.

Lilit egy csak néhány hónappal idősebb Evelin nevű kislány próbálta letaszítani a trónról sikertelenül, majd jött még Bíborka és Vöröske (az ő nevét sajnos nem jegyeztem meg), de esélyük sem volt.

A játszótéren töltött utolsó pillanatokban Lili biciklijét, cipőjét és zokniját tanulmányoztuk, majd nagy nehezen két és fél óra után hazajöttünk, remélve, hogy apa már itthon van.

Hazafelé a bringán is nagy volt a boldogság, bár Lili nem lakik Szegeden csak néha van itt, de azért biztosan ellátogatunk még erre a játszótérre.