A karácsony mindig nagyon különleges számomra, de most valahogy minden olyan különlegesen jó.
Karácsony előtt Bélával eldöntöttük, hogy nem aggódjuk túl a dolgokat, ha valami nem úgy alakul nem érdekes. Ezt a szabályt elég jól is alkalmaztuk. Bazsi két hét betegeskedés után a szent napra lett gyógyulttá nyilvánítva én három hét után még mindig nem vagyok százas, és Mr Darcy is beteg. Így pl. semmi azaz semmi sütit nemsütöttem, a szentesti menüt is minimálba készítettem el, a lakás pedig csak nyomokban lett kitakarítva.
De:
- egy héttel karácsony előtt egy órát csacsogtam viberen Kittivel, akivel általános iskola negyediktől érettségiig osztálytársak voltunk, voltunk a legjobb barátnők, meg ahogy az lenni szokott kamaszkorban duzzogtunk is egymásra, 25 évesen együtt hódítottuk meg Rómát, aztán most sok éve már nem találkoztunk -három minimum-, de a beszélgetést minden szemrehányás nélkül ott folytattuk, ahol anno abbahagytuk és a sors fintora, hogy pont életének egy sorsfordító pillanatában akadtunk össze megint.
- a kisfiunk már felfogja, hogy mi is az a karácsonyfa, mi az, hogy jön a Jézuska és azt az örömöt, amikor meglátta a fát, amikor kibontotta az ajándékokat hát azt nem tudom leírni
- a dédiék, akik már 80 fölött vannak két és fél év alatt négy dédunokával lettek gazdagabbak, újra gyerekzsivaj van náluk és ők csak boldogan nézik, ahogy a kicsik játszanak, a picibbek gagyarásznak...
- összefutottam Orsival a véletlenek folytán, aki egyedüliként Mökinek hív és Párizsban él és Rám köszön karácsony után egy nappal Makón az étteremben talán a 9 évvel ezelőtti esküvőjén találkoztunk utoljára....nagy találkozások...
- Bazsi megérti, hogy a Berni pocakjában van egy kisbaba, akire már szintén gondolt aJézuska és bármilyen színesek is azok az ajándékok, de azokkal majd más fog játszani
- hóesésben hazabuszoztunk két nagy hátizsákkal, babakocsival még négy táskával, fagyasztott kacsával, szerelemben
- itthon kipakolás, rendezgetés a bunker falára újabb képeket kel rajzolni és pár óra múlva már jönnek is a barátok...
