A tegnap beígért finomság elmarad, mert apa ahelyett, hogy a kollegákkal csapatot épített volna mégis hazajött, így nem akartam az egész estét a konyhában tölteni. (Természetesen a kollegák sem mentek, nem arról van szó, hogy szegény férfi korlátozva lenne csapatépítő ivászat terén. Na jó én sem panaszkodom, péntek este is "odavoltam" és talán ma is megyek.)

Így más tollával ékeskedem. Van egy hely Szegeden, Felsővároson -ahol lakunk - amit szerintme mindenki ismer. Talpon álló a becsületes neve, egy kis kocsma és mellette a lángossütő bácsi. A bácsi nem annyira bácsi, de 33 éve süti a lángost, ő építette fel az épületet miután nagy nehezen engedélyt kapott rá a szocializmusban. De azt is csak azért kapta meg, mert valamilyen párttitkár volt kint a Szovjetunióban és valamilyen vásárcsarnokban látott egy lángosost na és ha ott van és lehet akkor lehet itt is. A bácsinak mindig van egy-két kedves szava, története és bár általában hosszú a sor megéri kivárni. Olykor mé 11-kor is nyitva van, tehát ebédre is ajánlom!

Szeged és kijelenthetem a megye legfinomabb lángosát készíti. Aki extra töltött lángosokra vágyik az ne ide jöjjön! Itt van a békebeli sima, fokhagymás, sajtos, tejfölös és sajtos-tejfölös és viszlát. De szerintem a kígyózó sor és ez a blogbejegyzés a garancia arra, hogy érdemes ide betérni. azaz be nem lehet, csak úgy álldogálni előtte. Kisgyerekes főleg fiús anyukáknak azért ajánlott mert sűrűn jár az út mellett a troli és a busz és ez lekötheti a gyerkőcök figyelmét.

Amikor még dolgoztam előfordult, hogy bent a munkahelyen reggeli lángospartyt csaptunk, de jók is voltak azok! Bár azt hiszem most azt is élvezem, hogyha egy-egy hétvégi reggelen itthon kettesben akarom mondani hármasban eszegetjük ezt a tudom kissé hízlaló, de szuperfinom igazi magyar kaját.

És mi köze a mentához? Nemsokára jön a kép! Mert van képem hozzá!